2014. május 26., hétfő

Magyarország, Dég, a Festetics kastély és a parkja, SzG3


Ezt a helyet már korábban kinéztem magam, de valahogy mindig kiesett az útvonalaimból. Most végre meg tudtam nézni, bár így utólag kiderült, egy kicsit korán. Ez mindösszesen csak arra vonatkozik, hogy egy nagyszabású felújítás van a parkjában, kiépítik a tavak körül a sétautakat, hidakat építenek és a tavakat, valamint a patakokat is rendbe teszik. A munkások szerint kb. 1,5 hónap múlva készen lesznek.
Maga a kastély hazánk legnagyobb látogatható klasszicista kastélya. A kastély nem túl régi, 1810 és 1815 között építtette Festetics Antal császári és királyi kamarás, az építész Pollack Mihály volt. A Festetics család 1944-ben elhagyta a kastélyt, ezután német hadikórház lett belőle. Szinte a "véletlennek" tekinthető, hogy a II. VH. vége felé a berendezései elpusztultak, ill eltűntek. 1996-ig gyermekotthonként működött. A kastély szerkezetileg nem sérült, így legalább az teljesen átvészelte a háborút és később sem verték szét. Jelenleg egy helytörténeti kiállítás működik benne.
A kastély parkja hazánk legnagyobb angolkert típusú parkja, hatalmas halastavakkal. A faállomány is meglepően jó állapotban van, hatalmas ősfákkal. Viszonylag nagy zsiliprendszer is épült, hogy a tavakat tápláló három patakot megfelelően kormányozni tudják. Ez valószínűleg még most is jól működik, mivel ellentétben a máshol található tavak zömével, ezek felülete tiszta, nincs elalgásodva, elmocsarasodva, kifejezetten szépek.
A kastéllyal szembeni kis szigeten található az ún. hollandi ház. Ez tényleg németalföldi stílusban épült. A földszinti része istálló volt, az emeletes részben pedig a tüdőbeteg Festetics Andorné lakosztálya kapott helyt. Akkoriban azt tartották, hogy a frissen fejt tej és az istállók szaga (ammónia) jót tesz a tüdőbaj ellen. Régebben csak csónakkal lehetett megközelíteni a szigetet, most egy kis fahídon lehet átkelni. 
Főleg ősszel lehet nagyon szép a park. Javaslom a rekonstrukció megvárását, majd egy látogatást mindenképpen megér a hely.

Vissza a főoldalra (katalógus)

a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
a kastély
 a park
  a park
  a park
  a park
  a park
  a park
  a park
  a park
  a park
  a park
 a park
 a hollandi ház
 a hollandi ház

Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 22., csütörtök

Magyarország, Budapest, Budai Sas-hegy Természetvédelmi terület, SzG3


Ez egy olyan hely, amelyet végre minden fanyalgás nélkül ajánlhatok mindenkinek. Ha egyetlen, viszonylag jelentéktelen problémát mégis megemlítek, az pont az, hogy ha valaki egy kicsit figyelmetlen, elég nehéz lesz ide találni, mert a Hegyalja úton, ahol be kell kanyarodni vagy a buszról kell leszállni, nem igazán jelzik a helyet észrevehetően. Talán ezen kellene változtatni. Ezt leszámítva nem igazán találtam problémás dolgot (esetleg még a reklámozásán kellene egy kicsit javítani). Gyalog egy kicsit macerás, mert egy kissé meredek mellékutcán kell felmenni, majd az utolsó kereszteződésnél balra fordulva jutunk a bejárathoz. Itt egy kis parkoló van, ebből is látszik, nem számítanak valami nagy tömegre. Ez egyrészt jó, mert nem strapálják le a helyet, másrészt meg nem jó, mert tényleg igen érdekes hely. Az árai viszonylag barátságosak, a jegyeket a bejárat melletti új fogadó épületben lehet megvenni. A hely a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a kezelésében van. Először célszerű a kilátó pontra felmenni, innen talán a legszebb panorámát kapjuk Budapestre, majdnem teljesen körben. A tájékozódást jelzők segítik. Ez után végig sétálhatunk a hegy oldalában található tanösvényen. A kiinduló pontnál kis körbekerített részt találunk, itt nagy valószínűséggel láthatjuk a zöld gyíkot, ami szerintem Mo. legszebb gyíkja. Ha nem, akkor sétánk alkalmával is rábukkanhatunk. A tanösvény az elején egy kis szerpentinnel lefelé megy, itt egy kicsit vigyázni kell, mert kissé görgeteges a talaj. A nordic walking bot itt egy kis időre jól jöhet. Ha leértünk, onnan egy jó darabig közel vízszintes az út, továbbra is szenzációs panorámával. Aki szédülős, vagy tériszonyos, az azért gondolja át, mert elég kitett a keskeny ösvény a lejtő felé (magyarul zömmel nincs korlát, csak egy kis helyen, ahol híd van). Az út mellet tanulmányozhatjuk a sziklagyepeket és a szép sziklákat. Májusban a legszebb (szerintem) a sok tavaszi virág miatt. Ha körbe értünk, szintén egy kis szerpentin visz fel a kiinduló pontra. Ha jól megnézünk mindent, 1 - 1,5 órás program. Nem igen van olyan főváros, ahol ilyen ritka természeti értékkel és panorámával találkozhatunk a városban. Megnézendő!

Vissza a főoldalra (katalógus)

a fogadó épület














Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 21., szerda

Magyarország, Budapest, a Mese múzeum, SzG3


Már az elején le kell szögezni, hogy a klasszikus értelemben ez nem egy múzeum, hanem egy interaktív játszóház. Hogy miért a múzeum név, nem tudom. Erre úgy bukkantam, hogy az Erzsébet híd felől mentek a Várbazár felé, hogy a megnyitót megnézzem és egyszer csak látom a cégérét, mely szerint itt egy Mese múzeum tanyázik.
Gondoltam, elhozom az unokámat és majd meglátjuk mi sül ki belőle. akkor is egy új impulzus. Szerencsére elhoztam a lányomat is (aki az unokám nagynénije), mivel nélküle nem sokra mentem volna. Igazából öt helyiségből áll az egész. Lehet szerepjátékokat játszani, beöltözni mondjuk királylánynak, felmászni egy stilizált fakoronába, lehet (játszásiból) valami boszorkányitalt összeállítani, stb. Szerencsére a lányom nagyon ért az ilyen foglalkoztatási dolgokhoz, így több mint két órát eltöltöttünk itt, a végén úgy kellett kizavarni őket, mert ebédelni kellett hazamenni.
Az én véleményem: 
- legjobb csoportosan ide jönni, akkor vannak csoportos foglalkozások (az unokámnál ez pont fordítva van, Ő mindent egyedül szeret csinálni).
- legalább elsősnek kell lennie a gyereknek, nálunk szerencsére az unokám igen magas értelmi szintje ezt a problémát megoldotta.
- mindenképpen kell valaki, aki bevezeti a gyerekeket a játékokba, mert szerintem a zömük nem valószínű, hogy egyből érthetőek a számukra, ezt meg a lányom oldotta meg.
Tehát, óvatosan, de igen jól is elsülhet a dolog!
A múzeum mellett van egy kis helyes sikátor, itt ki lehet jutni az Alexandriai Szent Katalin templomhoz.

Vissza a főoldalra (katalógus)







 egy "Rembrendt" kép





sikátor a Múzeum mellett

Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 13., kedd

Magyarország (és Szlovákia), Komárom, az erődrendszer, SzG3

Most a komáromi erődrendszert fogom bemutatni. Jelenleg két országban találhatóak az elemei, de miután a legnagyobb erődje Mo-n látogatható, hát ide tettem fel.
A legelején le kell szögezni, hogy nem egy időben készült a rendszer. A legelső eleme, a Révkomáromi Óvár már az 1500-as években elkészült és beleillett a magyar végvár rendszerbe. Győrrel és Tatával ellentétben a törökök ezt a várat nem tudták elfoglalni. 1673-ban készült el az Újvár, ez gyakorlatilag az Óvár kiegészítése volt a város felé, mintegy fejépület. A törökök kiűzése után ezen várak stratégiai jelentősége jelentősen csökkent, felmerült az elbontásuk is, de ezt "meghiúsították" a napóleoni háborúk. Ekkor határozta el I. Ferenc császár, hogy Komáromot a birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell kiépíteni. 
Egy kis kitérő: a szlovák oldalon lévő Óvárat és Újvárat csak vezetett túrával lehet megtekinteni, ami miatt közel két órát várnom kellett volna. Miután (gondolom) nem nagyon különböznek az erődök, így átmentem a magyar oldalra és ott folytattam a fotó túrámat.
Tehát a magyar oldal: a jelenlegi szlovák oldali várakat 1827-39 között korszerűsítették, majd ezzel párhuzamosan megkezdték a túlparti kiegészítő erődítmények tervezését is. A magyar szabadságharc ezek kivitelezését részben megakadályozta, egyedül a jelenlegi Csillag erőd őse létezett. A másik két erőd nem is valósult meg később se. Klapka György viszont neki kezdett a jelenlegi Monostori és Igmándi erődök építésének. Ezek sajnos az osztrákok támadásai miatt csak hevenyészett kivitelben és részben készülhettek el. A szabadságharc bukása után nagy erőkkel folytatódtak az erőd építések, 1871-ben elkészült a Monostori erőd, majd 1877-ben az Igmándi erőd is. Azt is jó tudni, hogy az erődrendszer hivatalos neve végig Nádor-vonal volt, de ez valamiért nálunk nem terjedt el. A Trianoni békeszerződés nem csak Komáromot, hanem az erődrendszert is kétfelé választotta. A II. VH után végképp eltűntek a köztudatból, mivel mindkét oldalon katonai bázisokká váltak. A Monostori erőd 1945-1991-ig a szovjet csapatok legnagyobb fegyverraktára volt. Jelenleg ez a legkönnyebben megtekinthető erőd. Jelenleg 1200 Ft/fő a belépő, itt is van legális lehetőség a fotózásra, 200 Ft-os fotójeggyel. Az erőd és környezetének felújítása jelenleg is folyamatban van. Az erőd előtt hatalmas parkolórendszer kiépítése folyik. Szépen rendbe hozták a bejárati részt is. Ha bemegyünk a területre, azt láthatjuk, hogy maga az erőd egy nagy üres terület, melyet körbefog maga a sáncfal. A belső területen állomásoztak a katonák, csúcs időben 200.000-en is lehettek itt. A tiszteknek persze külön épületük is volt. Érdemes a Dunai bástyához elmenni, mert innen szép kilátás van a Dunára, valamint jól belelátunk az erődrendszer lényegébe, ez ugyanis a két töltésfal között futó mély várárok. Aki ide bejutott, azt gyakorlatilag azonnal lelőtték a számtalan lőrésen keresztül, amelyek a töltés alatt futó kazamatákból nyíltak. A kazamaták egy része is látogatható (itt néha elkel egy jó fejlámpa). Igazából nagy látványosságra ne számítson senki, mindössze azt kell elképzelni mi maradt a közel 45 éves szovjet használat után. Azért ennek hozadéka néhány képen látszik.
A Monostori erőd után egy rövid sétát tettem az Igmándi erődnél is, ide már azért sokan nem szoktak ellátogatni. Hasonló a Monostori erődhöz csak sokkal kisebb. Mellette fut el egy szép bicikli út, tehát kerékpárral is könnyen megközelíthető. Állítólag itt működik egy kőtár, tehát be lehet menni az erődbe, de most vastagon be volt csukva, semmi információval. Így csak a kapun lévő nyíláson tudtam befényképezni az erőd területére, valamint bejártam az árokrendszer nagy részét. A Csillagerőd már nem fért bele az időmbe, de nem hiszem, hogy nagy veszteség lett volna, kb. ugyanúgy nézhet ki, mint a többi.
Zárszó: egyáltalán örüljünk, hogy valamilyen módon megmaradtak az utókornak, mivel elkészültükre a haditechnika túllépett a védelmi képességeiken, tehát akár el is bonthatták volna, valamint a szovjet csapatok tevékenysége is teljesen leamortizálhatta volna a területet. Még sok munka van, de úgy látszik, hogy ha kis lépésekben is, de azért halad a dolog!

Vissza a főoldalra (katalógus)

1. Révkomárom, az Újvár:








     - 1. kiegészítés:

Most (2019. 10.) fedeztem fel, hogy az erődrendszer nem csak magából az erődökből áll, hanem (a szlovák oldalon) a városon kívül épült védvonalakból is. Itt kettő is épült: a Nádor vonal és a Vág vonal. Ahogy a térképet néztem, igazából csak a Nádor vonal van még meg, ezek jó része viszont helyre vannak állítva. Jelenleg a IV-es, V-ös, VI-os és a VII-es bástyák léteznek még. Ezek egy részét raktárként használják, viszont az V-ös és a VI-os bástyákban éttermek, galériák, múzeumok (kőtár) működnek. Mi megebédeltünk a VI-os bástyában működő Bástya csárdában és azt kell mondanom, hogy most sem csalódtunk a szlovákiai éttermekben. Ilyen finom hagymás rostélyost már régen ettem. De a többiek is nagyon meg voltak elégedve (az is előre jelezte, hogy jó lesz a konyha, hogy rengeteg prémium kategóriás kocsival is jöttek ide ebédelni, viszont az árak továbbra is abszolút elfogadhatóak voltak). Az ebéd előtt és után egy jót sétáltunk a megmaradt bástyák körül és a védvonalakon. 

          - az V. bástya:





          - a VI. bástya:





a Bástya csárda
a hagymás rostélyos

2. Komárom, a Monostori erőd:

















- Komárom, az Igmándi erőd:












Vissza a főoldalra (katalógus)