Tartsa fel a kezét az, akinek Gyömrő hallatán azonnal odalátogathatnékja támad! Nem hiszem, hogy sokan lennének ilyenek. Még én sem (legalább is eddig). de bármilyen hihetetlen, azért néhány eléggé érdekes dolog található itt. Közelben van a péceli Ráday kastély, azzal jól összeköthető program.
Már többször megállapítottam, hogy elődeink nem voltak hülyék, de jó szokás szerint mindent ami 45 előtt született, azt kidobtuk, mint kapitalista csökevényt és elővettük (ránk erőltették) a jól bevált szocialista módszereket (így épült út pld. a Bükk fennsíkra a korábbi kisvasút és sikló helyére, megkapva a 40-50 l/100 km fogyasztású ZIL-eket, amelyek alig tudtak néhány tonna fát lehozni/tgk. A kisvasút üzeme szinte teljesen ingyen volt, hulladékfával tüzeltek, víz meg szintén ingyen volt). Szerencsére itt egy ellenpéldáról tudok beszámolni! Ez a Tófürdő. Aki az első pillantást veti a strandra, szinte mediterrán körülmények között érzi magát. Első látásra nem is tűnik fel, hogy nem természetes. Korábban itt bányagödör volt, de nem kavicsbánya, hanem agyagbánya. Gyömrőn 1890-ben téglagyárat és malmot építtetett Gyömrőy Aurél (nomen est omen). Állítólag kiváló minőségű téglát gyártottak. Még kisvasutat is építettek a nagyvasút rakodójáig. Amikor megszűnt a téglagyártás, a bányagödröt elöntötte a víz. A viszonylag nagy tófelület és a körülötte kinövő erdő ideálissá tette üdülési célokra. Ezt fedezte fel a gyömrői notabilitásokkal kapcsolatban álló Okulicsányi-Kuthy Dezső orvos professzor tüdőgyógyász. 1923-ban Gyömrőre költözött, majd néhány év múlva, megvásárolta a tó és környezetének nagy részét. Megvizsgáltatta a tó vizét, s megállapították annak rádiumos, magnéziás, ammóniás és salétromos tartalmát, amit nemcsak egészségesnek, hanem érelmeszesedés ellen és reumatikus panaszok enyhítésére, a környezetet, pedig jó klímája miatt tüdőbetegek felüdülésére is alkalmasnak találták. Szép lassan elkezdtek kiépülni a kabinsorok, a zuhanyozók. A meredek partfalnál bástyaszerű mellvéd épült (itt a jelenlegi bejárat), innen átlátható a tó a sekélyebb része. 1927-ben még vasútállomást is kapott (ún. Kisállomás). A mélyebb részen vízipóló pálya és egy 50 m-es úszópálya lelátóval! Az 1930-33-as gazdasági válság érdekes módon itt fellendülést hozott, ugyanis az addig messzebbre utazó közönség Pesthez közeli helyet keresett és ezt Gyömrőben találta meg. Egyre nőtt az idegenforgalom, az akkor kb 7000-es Gyömrő lakossága nyáron még kb. 3000-el megnőtt. Az IBUSZ különvonatokat indított ide a hétvégeken. Ekkor jött a szokásos magyar sors. A II. VH véget vetett a fürdőzésnek és az ezzel járó idegenforgalomnak, a Gyömrőiek magukra maradtak. 1958-ig maga a természet viszonylag rendben tartotta a tavad, de nem a tóhasználókat. Később ketté vágták a tavat (egyesek a horgászatban látták a jövőt), mélyvízi és sekély vízi részre. Ekkor viszont megszűnt a tó öntisztulása. 1992-ben megpróbálták a strandot rendbe tenni, de a rendelkezésre álló pénz nem volt elegendő a korrekt kivitelezésre. 2004-2007-ben viszont megtörtént a teljes felújítás! szerintem elég a képeket megnézni, hogy megállapítsuk, Mo-n párját ritkító megoldás született. Szerintem minden elemében jó (remélem a karbantartásra is figyelmet fordítanak majd). Az egész létesítmény leglátványosabb része a kb 30 m-es napozó stég végében cölöpökön álló bár. A stég színeit is nagyon eltalálták. Éjszaka is meg lehet tekinteni a tavat, ekkor közvilágítás is van. A vendégeket nyolc büfé és két vendéglő látja el. A mélyvízi részen vízisí pálya létesült, de lehet kölcsönözni jetski-t is. A víz utánpótlását is megoldották egy kb. 80 m mély kúttal, ennek akkora a vízhozama, hogy egy nap alatt a tó vízének egyharmadát kicseréli. Persze egy de azért éppen e miatt azért van. Állítólag a tó vize nyáron eléri a 26-30 fokot, de amikor ott voltam (augusztus) csak 19 fokos volt. E miatt azért érdemes elmorfondírozni, hogy mikor is látogassuk meg az egyébként kifogástalan Tófürdőt!
P.s.: télen korcsolyázni is lehet a tavon!
Már többször megállapítottam, hogy elődeink nem voltak hülyék, de jó szokás szerint mindent ami 45 előtt született, azt kidobtuk, mint kapitalista csökevényt és elővettük (ránk erőltették) a jól bevált szocialista módszereket (így épült út pld. a Bükk fennsíkra a korábbi kisvasút és sikló helyére, megkapva a 40-50 l/100 km fogyasztású ZIL-eket, amelyek alig tudtak néhány tonna fát lehozni/tgk. A kisvasút üzeme szinte teljesen ingyen volt, hulladékfával tüzeltek, víz meg szintén ingyen volt). Szerencsére itt egy ellenpéldáról tudok beszámolni! Ez a Tófürdő. Aki az első pillantást veti a strandra, szinte mediterrán körülmények között érzi magát. Első látásra nem is tűnik fel, hogy nem természetes. Korábban itt bányagödör volt, de nem kavicsbánya, hanem agyagbánya. Gyömrőn 1890-ben téglagyárat és malmot építtetett Gyömrőy Aurél (nomen est omen). Állítólag kiváló minőségű téglát gyártottak. Még kisvasutat is építettek a nagyvasút rakodójáig. Amikor megszűnt a téglagyártás, a bányagödröt elöntötte a víz. A viszonylag nagy tófelület és a körülötte kinövő erdő ideálissá tette üdülési célokra. Ezt fedezte fel a gyömrői notabilitásokkal kapcsolatban álló Okulicsányi-Kuthy Dezső orvos professzor tüdőgyógyász. 1923-ban Gyömrőre költözött, majd néhány év múlva, megvásárolta a tó és környezetének nagy részét. Megvizsgáltatta a tó vizét, s megállapították annak rádiumos, magnéziás, ammóniás és salétromos tartalmát, amit nemcsak egészségesnek, hanem érelmeszesedés ellen és reumatikus panaszok enyhítésére, a környezetet, pedig jó klímája miatt tüdőbetegek felüdülésére is alkalmasnak találták. Szép lassan elkezdtek kiépülni a kabinsorok, a zuhanyozók. A meredek partfalnál bástyaszerű mellvéd épült (itt a jelenlegi bejárat), innen átlátható a tó a sekélyebb része. 1927-ben még vasútállomást is kapott (ún. Kisállomás). A mélyebb részen vízipóló pálya és egy 50 m-es úszópálya lelátóval! Az 1930-33-as gazdasági válság érdekes módon itt fellendülést hozott, ugyanis az addig messzebbre utazó közönség Pesthez közeli helyet keresett és ezt Gyömrőben találta meg. Egyre nőtt az idegenforgalom, az akkor kb 7000-es Gyömrő lakossága nyáron még kb. 3000-el megnőtt. Az IBUSZ különvonatokat indított ide a hétvégeken. Ekkor jött a szokásos magyar sors. A II. VH véget vetett a fürdőzésnek és az ezzel járó idegenforgalomnak, a Gyömrőiek magukra maradtak. 1958-ig maga a természet viszonylag rendben tartotta a tavad, de nem a tóhasználókat. Később ketté vágták a tavat (egyesek a horgászatban látták a jövőt), mélyvízi és sekély vízi részre. Ekkor viszont megszűnt a tó öntisztulása. 1992-ben megpróbálták a strandot rendbe tenni, de a rendelkezésre álló pénz nem volt elegendő a korrekt kivitelezésre. 2004-2007-ben viszont megtörtént a teljes felújítás! szerintem elég a képeket megnézni, hogy megállapítsuk, Mo-n párját ritkító megoldás született. Szerintem minden elemében jó (remélem a karbantartásra is figyelmet fordítanak majd). Az egész létesítmény leglátványosabb része a kb 30 m-es napozó stég végében cölöpökön álló bár. A stég színeit is nagyon eltalálták. Éjszaka is meg lehet tekinteni a tavat, ekkor közvilágítás is van. A vendégeket nyolc büfé és két vendéglő látja el. A mélyvízi részen vízisí pálya létesült, de lehet kölcsönözni jetski-t is. A víz utánpótlását is megoldották egy kb. 80 m mély kúttal, ennek akkora a vízhozama, hogy egy nap alatt a tó vízének egyharmadát kicseréli. Persze egy de azért éppen e miatt azért van. Állítólag a tó vize nyáron eléri a 26-30 fokot, de amikor ott voltam (augusztus) csak 19 fokos volt. E miatt azért érdemes elmorfondírozni, hogy mikor is látogassuk meg az egyébként kifogástalan Tófürdőt!
P.s.: télen korcsolyázni is lehet a tavon!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése